- Főoldal
- A Líceum múltja
- A Líceum ma
- Kollégium
-
Elérhetőségek
-
Napi ige
A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolása és megbosszulása utáni „gyászévtizedben” (1671-81) az ellenreformáció csaknem minden joguktól megfosztotta az evangélikusokat. Iskoláikat is be kellett zárniuk. 1681-ig még protestáns házi nevelõket sem alkalmazhattak a városban, s a tilalom megszegõit börtön fenyegette. A tanítók és lelkipásztorok többsége is kénytelen volt külföldre menekülni.
Az 1681-es soproni országgyûlés megszüntette e kényszerû állapotot, s a prédikátorok és tanítók visszatérhettek Sopronba. Az evangélikusok 1682. július 9-én újra megnyithatták az iskola kapuit, mégpedig az addigi magyar gimnázium épületében. Ettõl kezdve azonban egészen 1853-ig az oktatás fenntartása és felügyelete többé nem a Tanácsot, hanem a soproni egyházközséget illette meg. A XVIII. század folyamán készült tantervek bizonyítják, hogy a felsõbb osztályokban egyre nagyobb teret kaptak a bölcsészeti és theológiai tanulmányok, s a latin mint fõ tannyelv mellett szerepelt a magyar és a német is. Sok kiváló természettudós is tanított ebben az idõben a Líceum falai között, például FRIDELIUS János rektor (1682-1712), akit hazánk elsõ antropológusaként tart számon a kutatás, valamint DECCARD János Kristóf rektor (1712-1740), aki egyike volt a legelsõ magyar botanikusoknak.
